2014. augusztus 6., szerda

Pest megye háborúba megy




Cikk a védköteles korú kivándorlók visszahívásáról (PPSK vm. Hivatalos Lapja, 1914. augusztus 06.) Szerkesztett kép!

1914. július 25-én az uralkodó kiadta a parancsot a Császári és Királyi Hadsereg, a Magyar Királyi Honvédség, valamint a Landwehr alakulatainak részleges mozgósítására és a hadműveletek megkezdésére Szerbia ellen. A Őfelsége kormányának ez a lépése hat nappal később kiváltotta az Orosz Birodalom hadüzenetét, ami az általános mozgósítást vonta maga után a dunai monarchia államaiban.

A kecskeméti polgármester távirata Ráday Gedeon főispánnak az általános mozgósítás elrendeléséről
ŐFELSÉGE ÁRMÁDIÁJA

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadszervezete tökéletesen jellemezte az államszervezet összetett jellegét:


Közös
Osztrák
Magyar
Első vonal
Császári és Királyi Hadsereg
Őfelsége Hadiflottája
-
-
Második vonal
-
Landwehr
Magyar Királyi Honvédség
Harmadik vonal
-
Landsturm
Népfelkelés

Kezdetben harcérték tekintetében komoly különbség létezett az első és második vonalbeli hadszervezetek között, de a Nagy Háború kitörésének idejére ez gyakorlatilag megszűnt. S amíg harmadik vonal békében csak papíron létezett, a hadüzenet után a népfelkelőket rögtön állományba vették.

I. Ferenc József hadereje mintegy 415 ezer főt számlált, ami a harmadik legnagyobb volt Európában, ez a létszám azonban a lakosság alig 1%-át jelentette, aminél alacsonyabbat csak Oroszország produkált. Az állam korlátozott teherviselő képessége okán a mintegy 6.120.000 katonakorú férfiból csak 3.000.000 esett át valamilyen kiképzésen, ami az állomány 49%-a.

Kiképzés (szuronyharc) Fotó, Somogyi László magángyűjteményéből
A TELJES KÉPANYAGÉRT KATTINTSON IDE!

A világháború kitörésekor összesen 183.500 magyar katona szolgált a közös hadsereg magyarországi kiegészítésű ezredeiben, valamint a honvédség alakulataiban. A július 25-én elrendelt részleges illetve a hat nappal később bejelentett általános mozgósítás során Magyarország területéről további 1.663.500 fő vonult be.


A HADKIEGÉSZÍTÉS RENDSZERE

Az 1868-as véderőtörvény 1. §-a szerintA védelmi kötelezettség általános, és minden védképes állampolgár által személyesen teljesitendő.” Ez a gyakorlatban állítási-, szolgálati- és népfölkelési kötelezettségre oszlott.

Az állítási kötelezettség a mai sorkötelezettséget jelentette és a 21–23 éves kor közöttiekre vonatkozott. Az ún. fősorozást évente tavasszal tartották március-június között valamikor, de nem a teljes 21–23 éves korosztály kapott behívót, hanem csak annyian, ahány főt az országgyűlés arra az esztendőre jóváhagyott. A közös hadsereg ún „újoncjutalékát” 159.000, míg a honvédségét – fokozatosan emelkedve – 25.000 főben állapították meg. Az ezen felül alkalmasnak találtak kerültek a póttartalék állományába.

Honvéd nyári öltözetben (Megjelent: Berkó Árpád: A Magyar Királyi Honvédség Története, 1928.)

A bevonulást követően kezdték meg az újoncok szolgálati kötelezettségük teljesítését. Az 1912. évi véderőtörvény értelmében a szolgálati idő a haderő mindkét (illetve az osztrák Landwehrrel együtt mindhárom) alkotórészénél egységesen 2 év tényleges és 10 év a tartalékban, a lovasságnál 3 év tényleges és 7 év tartalékos, a haditengerészetnél pedig 4 év tényleges, 5 év tartalékos és további 3 év az ún. tengervéd (a partvédelem) kötelékében. A póttartalékba beosztottaknak 12 évig kellett szolgálniuk. Minden 13 újoncból 3 a honvédséget, 10 pedig a közös hadsereget gyarapította.


A közös hadsereg és a honvédség újoncainak életében legfeljebb annyi különbség volt, hogy előbbieknek meg kellett tanulniuk a német vezényleti nyelvet. Az idegen nyelv tanulásához nem nagyon szokott magyar bakák aztán a legkülönbözőbb módon csűrték-csavarták a német vezényszavakat, kifejezéseket. Így alakult ki például: az áristom (Arrest: fogda), az egzercéroz (exerzieren: gyakoroltatni), a kirukkol (ausrücken: kivonulni), valamint a mondur vagy mundér (Montur: egyenruha).

A hadkötelezettség harmadik formája a szolgálati kötelezettség letelte után következő népfölkelési kötelezettség volt. Ez a kötelezettség mellesleg már azt megelőzően is fennállt, hogy valaki állításköteles korba lépett, éspedig azon év január 1-jétől, amikor 19. életévét betöltötte.

A népfelkelőket két osztályba sorolták: (I.) 19-37 év közöttiek (II.) 38-42 évesek A világháború alatt aztán a hatalmas veszteségek pótlása miatt a népfölkelési kötelezettség alsó és felső korhatárát is kiterjesztették 18 illetve 50 évre.

Mindkét osztály eredetileg csupán kisegítő feladatok ellátására lett volna igénybe vehető, és arra is csupán az ország határain belül. Kivételes esetben azonban külföldön is bevethetőek voltak – amint arra az első világháború folyamán rendszeresen sor került. Az első osztály ezen felül a hadsereg és a honvédség kiegészítésére is igénybe vehető volt, amennyiben a póttartalék erre már nem lett volna elégséges. 1914 után ez is állandó gyakorlattá vált.

Népfelkelési igazolvány

A SOROZÁS GYAKORLATA

A sorozóbizottságokban a civil és katonai hatóságok egyszerre munkálkodtak. A megyei sorozóbizottság elnöke az alispán, orvosa a megyei tiszti főorvos volt. A polgári elnökök, akiket a vármegyei vezetés tulajdonképpen kijelölt a feladat elvégzésére, nem feltétlenül az államigazgatás képviselői, hanem a helyi prominens polgárok közül kerültek ki (legtöbbször földbirtokosok voltak). Az orvosokat a városi vagy a járási orvosok közül jelölték ki, akik jól ismerték az adott járás lakosságának öröklött vagy rejtett betegségeit.

Utasítás a hadkötelesek orvosi megvizsgálására

A katonaorvos által kimondott verdikt mindazonáltal még nem döntötte el végérvényesen az újonc további sorsát. A sorozó bizottság katonai képviselője ugyanis az orvosi véleményt mérlegelte ugyan, de döntését önállóan hozta meg. A végső minősítés ugyancsak öt kategóriát tartalmazott: a.) besorozandó, b) segédszolgálatra besorozandó, c.) visszahelyezendő, d.) fegyverképtelen, e.) törlendő. Az első két csoportba soroltakat értelemszerűen besorozták, a visszahelyezendőket később (általában a következő évben) újra bizottság elé állították. A fegyverképtelennek minősítettekre várt a népfölkelés, csak a törlendőekről volt hajlandó a hadsereg végérvényesen lemondani.

A sorozóbizottságok elé kerülő állításköteleseknek mindenekelőtt megmérték a testmagasságát. Az alkalmasság legalsó határa mind a közös hadseregben, mind a honvédségnél 152 cm volt, de az egyes fegyvernemeknél ennél valamivel nagyobb (pl. vasúti ezredekben 162 cm), egyedi esetekben kisebb (de min. 150 cm-es) követelményt is megszabhattak. A hagyományosan szigorú feltételekhez hozzájárult az is, hogy a sokféle mentességnek köszönhetően a besorozottak a legrosszabb körülmények között élő néprétegekből kerültek ki. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy pl. az abonyi főszolgabíró 1914 júniusában jó aránynak minősítette azt, hogy a megjelentek 32%(!)-a bizonyult alkalmasnak.

A rendszert úgy alakították ki, hogy az összetett hadszervezetből és a kvóta rendszerből adódó érdekellentéteket finoman kiegyensúlyozza. Például a sorozáson megjelenni kötelezettek nem vezetéknevük szerint rendezve, hanem sorshúzás alapján kapott számaiknak megfelelő sorrendben szerepeltek. Ezzel a módszerrel meg lehetett akadályozni, hogy az ábécé elején lévő családnevekkel aránytalanul nagyobb eséllyel kerüljenek besorozásra a közös hadsereghez vagy a honvédséghez.

Behívó távirat, 1914. július 31.

Az alkalmasnak találtakat még aznap feleskették és e pillanattól kezdve tényleges állományba nem vett újonc lett az elnevezésük. Ténylegesen október 1-jével kerültek a fegyveres erők állományába, ekkor vonultak be a számukra meghatározott alakulat laktanyájába is. Az értesítést általában a megfelelő nap előtt egy héttel-tíz nappal a kisbíró kézbesítette az újoncoknak, akik ezt követően igyekeztek kihasználni a még otthon tölthető időt. A búcsúzás során fontos szerephez jutott a helyi kocsma: a búcsúáldomás elfogyasztása után a regruták ismét közösen indultak szolgálati helyükre.
Fuchs György-Somogyi László


Források:
Pollmann Ferenc: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege, in: Száz magyar katonadal  sajtó alá rend. és szerk. Szalay Olga ; a szerk. mtársa Eva Maria Hois, Bp. ,2010.
Julier Ferenc: A világháború magyar szemmel, Bp., 1933.
Berkó István: A Magyar Királyi Honvédség története, Bp. 1928.
A magyar gyalogság, szerk.: vitéz Doromby József, Reé László, Bp., 1941.
Somogyi László: A tisztiorvosi szolgálat Pest megyében a dualizmus második felében. Pest Megyei Levéltár, 2009.


Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén
(amely a k. u. k. hadsereg IV. budapesti, illetve a m. kir. Honv. I. budapesti kerületébe tartozott)
a következő jelentősebb alakulatok kerültek elhelyezésre, majd a frontra:


Ezredek
Sorozó járásai
Frontalakulat 1914. 08.
Közös hadsereg
32. gyalogezred
biai, pomázi, Szentendre város, váci, Vác város, gödöllői, monori, alsódabasi, ráckevei

38. gyalogezred
kiskőrösi, kiskunhalasi, dunavecsei, kunszentmiklósi, Kecskemét város, kiskunfélegyházi, Nagykőrös város, Cegléd város, kalocsai

68. gyalogezred
sorozó járásai: nagykátai és abonyi, az alakulat legnagyobbrészt Jász-Nagykun-Szolnok megyéből állt fel

24. vadász zászlóalj
a budapesti IV. hadtest összes járásából

13. (jász-kun) huszárezred
részben PPSK és JNkSz. Megyéből állt fel

Honvédség
1. (budapesti) gyalogezred
alsódabasi, aszódi, biai, gödöllői, gyömrői, kispesti, monori, pomázi, ráckevei, váci
81. dandár kötelékében és a 20. hadosztály alárendeltségében
29. (budapesti) gyalogezred
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye valamennyi, PPSK vármegye abonyi, dunavecsei, kunszentmiklósi, nagykátai
a 79. dandár kötelékében a 40. hadosztály alárendeltségében
30. (budapesti) gyalogezred
Bács-Bodrog vármegye apatini, bácsalmási, bajai, zombori; PPSK vármegye kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi
a 79. dandár kötelékében a 40. hadosztály alárendeltségében
1. honv. huszárezred
1. osztály Budapest
megegyezik az 1 honv. gyal. e.-vel

1. honv. huszárezred
2. osztály Vác
megegyezik a 17. honv. gyal. e.-vel

4. honv. huszárezred
1. osztály Szabadka
megegyezik a 6. honv. gyal. e.-vel
23. hadosztály alárendeltségében
4. honv. huszárezred
2. oszt. Kecskemét
megegyezik a 29. honv. gyal. e.-vel
20. hadosztály alárendeltségében
8. honv. huszárezred
2. osztály Baja
megegyezik a 30. honv. gyal. e.-vel


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése