 |
| Cikk a védköteles korú kivándorlók visszahívásáról (PPSK vm. Hivatalos Lapja, 1914. augusztus 06.) Szerkesztett kép! |
1914. július 25-én az uralkodó
kiadta a parancsot a Császári és Királyi Hadsereg, a Magyar Királyi Honvédség,
valamint a Landwehr alakulatainak részleges mozgósítására és a hadműveletek
megkezdésére Szerbia ellen. A Őfelsége kormányának ez a lépése hat nappal
később kiváltotta az Orosz Birodalom hadüzenetét, ami az általános mozgósítást
vonta maga után a dunai monarchia államaiban.
 |
| A kecskeméti polgármester távirata Ráday Gedeon főispánnak az általános mozgósítás elrendeléséről |
ŐFELSÉGE ÁRMÁDIÁJA
Az Osztrák-Magyar Monarchia
hadszervezete tökéletesen jellemezte az államszervezet összetett jellegét:
Közös
|
Osztrák
|
Magyar
|
|
Első
vonal
|
Császári
és Királyi Hadsereg
Őfelsége
Hadiflottája
|
-
|
-
|
Második
vonal
|
-
|
Landwehr
|
Magyar Királyi Honvédség
|
Harmadik
vonal
|
-
|
Landsturm
|
Népfelkelés
|
Kezdetben harcérték tekintetében
komoly különbség létezett az első és második vonalbeli hadszervezetek között,
de a Nagy Háború kitörésének idejére ez gyakorlatilag megszűnt. S amíg harmadik
vonal békében csak papíron létezett, a hadüzenet után a népfelkelőket rögtön
állományba vették.
I. Ferenc József hadereje mintegy
415 ezer főt számlált, ami a harmadik legnagyobb volt Európában, ez a létszám azonban
a lakosság alig 1%-át jelentette, aminél alacsonyabbat csak Oroszország
produkált. Az állam korlátozott teherviselő képessége okán a mintegy 6.120.000
katonakorú férfiból csak 3.000.000 esett át valamilyen kiképzésen, ami az
állomány 49%-a.
 |
| Kiképzés (szuronyharc) Fotó, Somogyi László magángyűjteményéből |
A világháború kitörésekor
összesen 183.500 magyar katona szolgált a közös hadsereg magyarországi
kiegészítésű ezredeiben, valamint a honvédség alakulataiban. A július 25-én
elrendelt részleges illetve a hat nappal később bejelentett általános
mozgósítás során Magyarország területéről további 1.663.500 fő vonult be.
A HADKIEGÉSZÍTÉS RENDSZERE
Az 1868-as véderőtörvény 1. §-a szerint „A védelmi kötelezettség általános, és minden
védképes állampolgár által személyesen teljesitendő.” Ez a gyakorlatban állítási-,
szolgálati- és népfölkelési kötelezettségre oszlott.
Az állítási kötelezettség a mai sorkötelezettséget jelentette és a
21–23 éves kor közöttiekre vonatkozott. Az ún. fősorozást évente tavasszal tartották március-június között
valamikor, de nem a teljes 21–23 éves korosztály kapott behívót, hanem csak
annyian, ahány főt az országgyűlés arra az esztendőre jóváhagyott. A közös
hadsereg ún „újoncjutalékát” 159.000, míg a honvédségét – fokozatosan emelkedve
– 25.000 főben állapították meg. Az ezen felül alkalmasnak találtak kerültek a
póttartalék állományába.
 |
| Honvéd nyári öltözetben (Megjelent: Berkó Árpád: A Magyar Királyi Honvédség Története, 1928.) |
A bevonulást követően kezdték meg
az újoncok szolgálati kötelezettségük
teljesítését. Az 1912. évi véderőtörvény értelmében a szolgálati idő a haderő
mindkét (illetve az osztrák Landwehrrel
együtt mindhárom) alkotórészénél egységesen 2 év tényleges és 10 év a
tartalékban, a lovasságnál 3 év tényleges és 7 év tartalékos, a
haditengerészetnél pedig 4 év tényleges, 5 év tartalékos és további 3 év az ún.
tengervéd (a partvédelem) kötelékében. A póttartalékba beosztottaknak 12 évig
kellett szolgálniuk. Minden 13 újoncból 3
a honvédséget, 10 pedig a közös hadsereget gyarapította.
A közös hadsereg és a honvédség újoncainak életében legfeljebb annyi különbség volt, hogy előbbieknek meg kellett tanulniuk a német vezényleti nyelvet. Az idegen nyelv tanulásához nem nagyon szokott magyar bakák aztán a legkülönbözőbb módon csűrték-csavarták a német vezényszavakat, kifejezéseket. Így alakult ki például: az áristom (Arrest: fogda), az egzercéroz (exerzieren: gyakoroltatni), a kirukkol (ausrücken: kivonulni), valamint a mondur vagy mundér (Montur: egyenruha).
A hadkötelezettség harmadik
formája a szolgálati kötelezettség letelte után következő népfölkelési kötelezettség volt. Ez a kötelezettség mellesleg már
azt megelőzően is fennállt, hogy valaki állításköteles korba lépett, éspedig
azon év január 1-jétől, amikor 19. életévét betöltötte.
A népfelkelőket két osztályba sorolták: (I.) 19-37 év közöttiek (II.) 38-42 évesek A világháború alatt aztán a hatalmas veszteségek pótlása miatt a népfölkelési kötelezettség alsó és felső korhatárát is kiterjesztették 18 illetve 50 évre.
Mindkét osztály eredetileg csupán
kisegítő feladatok ellátására lett volna igénybe vehető, és arra is csupán az
ország határain belül. Kivételes esetben azonban külföldön is bevethetőek
voltak – amint arra az első világháború folyamán rendszeresen sor került. Az
első osztály ezen felül a hadsereg és a honvédség kiegészítésére is igénybe
vehető volt, amennyiben a póttartalék erre már nem lett volna elégséges. 1914
után ez is állandó gyakorlattá vált.
 |
| Népfelkelési igazolvány |
A SOROZÁS GYAKORLATA
A sorozóbizottságokban a civil és
katonai hatóságok egyszerre munkálkodtak. A megyei sorozóbizottság elnöke az
alispán, orvosa a megyei tiszti főorvos volt. A polgári elnökök, akiket a
vármegyei vezetés tulajdonképpen kijelölt a feladat elvégzésére, nem feltétlenül
az államigazgatás képviselői, hanem a helyi prominens polgárok közül kerültek
ki (legtöbbször földbirtokosok voltak). Az orvosokat a városi vagy a járási
orvosok közül jelölték ki, akik jól ismerték az adott járás lakosságának
öröklött vagy rejtett betegségeit.
A katonaorvos által kimondott
verdikt mindazonáltal még nem döntötte el végérvényesen az újonc további
sorsát. A sorozó bizottság katonai képviselője ugyanis az orvosi véleményt
mérlegelte ugyan, de döntését önállóan hozta meg. A végső minősítés ugyancsak
öt kategóriát tartalmazott: a.) besorozandó, b) segédszolgálatra besorozandó,
c.) visszahelyezendő, d.) fegyverképtelen, e.) törlendő. Az első két csoportba
soroltakat értelemszerűen besorozták, a visszahelyezendőket később (általában a
következő évben) újra bizottság elé állították. A fegyverképtelennek
minősítettekre várt a népfölkelés, csak a törlendőekről volt hajlandó a
hadsereg végérvényesen lemondani.
A sorozóbizottságok elé kerülő állításköteleseknek mindenekelőtt megmérték a testmagasságát. Az alkalmasság legalsó határa mind a közös hadseregben, mind a honvédségnél 152 cm volt, de az egyes fegyvernemeknél ennél valamivel nagyobb (pl. vasúti ezredekben 162 cm), egyedi esetekben kisebb (de min. 150 cm-es) követelményt is megszabhattak. A hagyományosan szigorú feltételekhez hozzájárult az is, hogy a sokféle mentességnek köszönhetően a besorozottak a legrosszabb körülmények között élő néprétegekből kerültek ki. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy pl. az abonyi főszolgabíró 1914 júniusában jó aránynak minősítette azt, hogy a megjelentek 32%(!)-a bizonyult alkalmasnak.
A rendszert úgy alakították ki,
hogy az összetett hadszervezetből és a kvóta rendszerből adódó
érdekellentéteket finoman kiegyensúlyozza. Például a sorozáson megjelenni
kötelezettek nem vezetéknevük szerint rendezve, hanem sorshúzás alapján kapott számaiknak
megfelelő sorrendben szerepeltek. Ezzel a módszerrel meg lehetett akadályozni, hogy
az ábécé elején lévő családnevekkel aránytalanul nagyobb eséllyel kerüljenek
besorozásra a közös hadsereghez vagy a honvédséghez.
 |
| Behívó távirat, 1914. július 31. |
Az alkalmasnak találtakat még
aznap feleskették és e pillanattól kezdve tényleges
állományba nem vett újonc lett az elnevezésük. Ténylegesen október 1-jével
kerültek a fegyveres erők állományába, ekkor vonultak be a számukra
meghatározott alakulat laktanyájába is. Az értesítést általában a megfelelő nap
előtt egy héttel-tíz nappal a kisbíró kézbesítette az újoncoknak, akik ezt
követően igyekeztek kihasználni a még otthon tölthető időt. A búcsúzás során fontos szerephez jutott a helyi kocsma: a búcsúáldomás
elfogyasztása után a regruták ismét közösen indultak szolgálati
helyükre.
Fuchs György-Somogyi
László
Források:
Pollmann Ferenc: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege,
in: Száz magyar katonadal
sajtó alá rend. és szerk. Szalay Olga ; a szerk. mtársa Eva Maria Hois, Bp.
,2010.
Julier Ferenc: A világháború magyar szemmel, Bp., 1933.
Berkó István: A Magyar Királyi Honvédség története, Bp.
1928.
A magyar gyalogság, szerk.: vitéz Doromby József, Reé
László, Bp., 1941.
Somogyi László: A tisztiorvosi
szolgálat Pest megyében a dualizmus második felében. Pest Megyei Levéltár,
2009.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun
vármegye területén
(amely a k. u. k. hadsereg IV. budapesti, illetve a m. kir.
Honv. I. budapesti kerületébe tartozott)
a következő jelentősebb alakulatok
kerültek elhelyezésre, majd a frontra:
Ezredek
|
Sorozó járásai
|
Frontalakulat 1914. 08.
|
|
Közös
hadsereg
|
32. gyalogezred
|
biai, pomázi, Szentendre
város, váci, Vác város, gödöllői, monori, alsódabasi, ráckevei
|
|
38. gyalogezred
|
kiskőrösi, kiskunhalasi,
dunavecsei, kunszentmiklósi, Kecskemét város, kiskunfélegyházi, Nagykőrös
város, Cegléd város, kalocsai
|
||
68. gyalogezred
|
sorozó járásai: nagykátai
és abonyi, az alakulat legnagyobbrészt Jász-Nagykun-Szolnok megyéből állt fel
|
||
24. vadász zászlóalj
|
a budapesti IV. hadtest
összes járásából
|
||
13. (jász-kun) huszárezred
|
részben PPSK és JNkSz.
Megyéből állt fel
|
||
Honvédség
|
1. (budapesti) gyalogezred
|
alsódabasi, aszódi, biai,
gödöllői, gyömrői, kispesti, monori, pomázi, ráckevei, váci
|
81. dandár kötelékében és a
20. hadosztály alárendeltségében
|
29. (budapesti) gyalogezred
|
Jász-Nagykun-Szolnok
vármegye valamennyi, PPSK vármegye abonyi, dunavecsei, kunszentmiklósi,
nagykátai
|
a 79. dandár kötelékében a
40. hadosztály alárendeltségében
|
|
30. (budapesti) gyalogezred
|
Bács-Bodrog vármegye
apatini, bácsalmási, bajai, zombori; PPSK vármegye kalocsai, kiskőrösi,
kiskunfélegyházi
|
a 79. dandár kötelékében a
40. hadosztály alárendeltségében
|
|
1. honv. huszárezred
1. osztály Budapest
|
megegyezik az 1 honv. gyal.
e.-vel
|
||
1. honv. huszárezred
2. osztály Vác
|
megegyezik a 17. honv.
gyal. e.-vel
|
||
4. honv. huszárezred
1. osztály Szabadka
|
megegyezik a 6. honv. gyal.
e.-vel
|
23. hadosztály
alárendeltségében
|
|
4. honv. huszárezred
2. oszt. Kecskemét
|
megegyezik a 29. honv.
gyal. e.-vel
|
20. hadosztály
alárendeltségében
|
|
8. honv. huszárezred
2. osztály Baja
|
megegyezik a 30. honv.
gyal. e.-vel
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése